Shame on us

Tegnap a Petőfin* úgy állították be a hírekben, hogy Schmitt Pál ártatlan, bár egyesek úgy vélik (haha), hogy bizonyos részeket átemelhetett a kisdoktoriba, mintegy 10-17 oldalt. Jézusom.

Szintén tegnap az érintett teljes mellszélességgel állt ki ártatlanságának védelme mellett (!!! nem vélelme, hanem védelme, bizony). És örömét fejezte ki afelett, hogy láthatóan Magyarországon nincs kettős mérce.

Mi van? Mi van?

És még ma is úgy jelennek meg az óvatos nyilatkozatok Pálinkáséktól, hogy Schmitt Pál IS hibázott. Miközben tudjuk, hogy az opponens már bekötött változatban kapta meg a javításra váró dolgozatot, amelynél pontosan jelezte aggályait, csak azok valahogy (hogy-hogy nem) eltünedeztek, mint az eljárás teljes dokumentációja.

Cinikus, gyalázatos az egész, kompletten szégyen-szégyen-szégyen.

* tegnap hallgattam utoljára a Petőfi Rádiós híradót (amíg Szalai A. alatt regnál a Médiahatóság.)

Hiú(z)

Ma egy baromi hosszan halogatott szűrővizsgálaton vettem részt. Amikor az orvosom tisztába jött a helyzettel, jól elhűlt, majd gyorsan le is hordott, hogy hogy a fenébe nem voltam képes normálisan kontrollvizsgálatra járni, mint minden más - nálam valószínűleg több értelemmel bíró - felnőtt emberi egyed.

Az emberben ilyenkor akaratlanul felmerül, hogy most jól megmagyarázza a bizonyítványát, aztán meg hogy hülye fejjel fogadkozni kezd mindjárt... De ezirányú törekvésem rögtön meg is állítottam, hiszen nem a dokinénivel és az asszisztenssel szúrtam ki, de nem ám. Hát akkor? Teljesen felesleges lenne magyarázkodni, úgyhogy inkább el sem kezdtem (csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség).

A vizsgálat végén - még mindig - leforrázva és kb. 2 cm-re összetöppedve hagytam el az SZTK-t. Bűntudatom közben lelkesen sarjadásnak indult az új táptalajban és ez nem is változott, míg visszafelé vágtáztam a munkahelyemre. Gondolatban válogatni kezdtem a magamra aggatható jelzők között, mint pl. SZD egy hanyag disznó, egy anyaszomorító, egy sz**kupac. Ez így ment kb. 20 percig, míg a Deákra nem értem.

Ekkor azonban elhaladtam három-négy turista előtt [menet közben még marcang-marcang]. Egyszer csak az egyik mókus rám nézett, jól megmustrált, majd félhangosan közölte, hogy "hmmm, Europe is a very nice place" (= "hmmm, Európa nagyon jó hely").

És Dórika mit csinált erre? FELVIDULT.

A helyzetből két alapvető tanulság biztosan levonható (többet most nem kerestem):
1. A rossz hangulat ellenszere a dicséret.
2. Én meg egy hiú dög vagyok.