Beethoven és a kicsi, amiből nagy lesz

Ma láttuk a Király beszéde című gyönyörű filmet.

Még mindig a hatása alatt vagyok nemcsak a történetnek, de a színészi játék(ok)nak is. Bertie emberi vonásait feleslegesnek érzem hosszan ecsetelni, hiszen az egész film erre a toposzra épül. Azért annyira könnyen mégsem tudok tőle elszakadni, mert az egész alkotást megindítóan széppé tette és úgy volt finoman érzelmes, hoogy közben rendkívül szemérmesen tartott távolságot a királyi család intim szférájától.

A színészek játéka zseniális volt. Geoffry Rush például úgy méltatta színésztársa, Colin - Nemdárszi - Firth játékát, hogy egy interjúban elmesélte: Colint sohasem látták a dadogást gyakorolni. Az első jelenetbeállításoktól fogva úgy beszélt, hogy közben nyelvét törve vívott harcot minden egyes szóval. VI. György megformálójaként abszolút hitelesnek is bizonyult.

De a bejegyzésnek "csak" katalizátora a film - bocsánat az idézőjelért -, mert amiről valójában írni valóm van, az Ludwig van Beethoven zenéje. A 7. szimfónia 2. tétele, mely a maga saját dramaturgiájával a megfilmesített történet szerves részévé, sőt magyarázójává válik - ahogy az Mozart Requiemjével is történt az Amadeus című film esetén. A zene a történetvezetés fő mozgatórugója lett.

Induljunk csak el egy szomorú hangvételű, végtelenül egyszerű, de méltóságteljes dallammal. Akadozik, egyedül szól a riasztó csöndben; mint Bertie hangja, ahogy küzd magával és a bénító dadogással. Aztán bekapcsolódik egy második dallam, először szigorúan alárendelve a már ismertnek, azt azonban mégis kiegészítve, megtámogatva. Ezt teszi a filmben Lionel is. Szinte látom magam előtt ismét a jelenetet, ahogy feszült figyelemmel nézi tanítványa próbatételét a rádiós mikrofon túloldalán.

A királyi beszéd témája komor. Egyszerre kell jeleznie, hogy a Birodalom ismét háború előtt áll, hogy erőre és kitartásra van minden királyi alattvalónak szüksége, sok szörnyűség vár mindenkire és hogy uralkodó tisztában van vele: nem tud egyszerre mindenhol ott lenni, hogy személyesen buzdítsa népét. Ahogy a téma kibomlik a zenében, lesz a király beszéde is egyre összefüggőbb, hogy a végére a hallgatóság a tartalomra figyeljen, ne a "csomagolásra". Így lesz a kicsiből nagy, az ostinatós egyszerű dallamból pedig, amit - szerintem tévesen - sokan gyászindulónak tartanak, minden érzékünkre ható, kiteljesedett harmónia.

A bejegyzés címére kattintva Leonard Bernstein értelmezésében hallható a 2. tétel. Ide kattintva pedig megnyílik egy NLC-cikk, aminek végén meghallgatható az eredeti beszéd.

Kiadványok-saga, vol.6.

Az első komolyabb kiadványom nem is az épületbemutató volt, hanem a 2008-as programajánló. Ennek szövegét, képeit és a külsejét is én szabtam meg, segítséget egyedül a hátlapos ornamentikában kaptam, mert akkor még nem tudtam Photoshopot használni (kissé túlmisztifikáltam a Photoshop-használatot, ami azt illeti...) Apropó hátlapos ornamentika: egy középkori címereslevél részlete, amelyet Oláh Miklós kapott. Az egyik legdíszesebb címereslevél, amit valaha láttam.

A kiadvány-készítéshez sablonként ezt a szívecskés-levelest választottam, amit az év során még többször "bevetettem". Egyrészt, mert tetszett, illett a Levéltárhoz és hozzám is, másrészt mert egységes design-t szeretek alkalmazni. Ha az idei, 2009-es évet is végig kiadványkészítéssel töltöttem volna, ez a tendencia még jobban kijött volna. A szívecskés-leveles minta visszaköszönt májusban, a promo-kiadványon és júniusban, a kézbe adott programleíráson is (ld. korábbi két bejegyzést).

Ennek a háromba hajtható kis prospektusnak az elkészítésébe végül kb. ötször annyi energiát tettem bele, mint amennyit most elhasználnék. Ennek az az oka, hogy egy csomó apró trükköt menet közben tanultam meg. És íme a végeredmény.

Kiadványok-saga, vol.5.

Nyáron nekiálltam egy hivatalos épületbemutató brossúra magyar nyelvű változatának megírásához. (Minden egyéb nyelven volt kiadványunk, csak magyarul nem.)

A szöveget nem én írtam, de a képeket már én választottam ki, ahogy a dizájnt is. Ma már  vagy nem ezt a barnát választanám háttérnek, vagy a túl elütő képeket szépiáznám meg... Mindegy, így tanul az ember.

A képek zöme Zsolti Bácsi keze munkája, pl. az üdvözlő oldalon szereplő kapu-kép is (itt most az utolsó képen):

Ez volt a második és egyben utolsó alkalom, hogy a "Gervácz design" fantázianevet használni tudtam (az első a 2008-as majális foglalkoztatója volt). A név eredete az akkori teamben résztvevők nevének összemosásából adódott és mivel hárman három idegennyelvet beszéltünk, a Gervácz / Gervi becenevet egy kiis csavarintással testre is szabtuk: Anita franciásan Zsörvi lett, Zsófi angolosan Dzsörvi, én meg németesen Gerfi...

Kiadványok-saga, vol.4.

2008-ban elkezdett beérni a 2007-es összes termés, minden jó és rossz hozadékával együtt.

Júniusi "éjszakás" rendezvényünkön az előző év őszi szisztémáját folytattuk, a design se túl sokat változott: maradtunk a táncrendnél, hiszen a téma a kiegyezés kora volt. Ennek megfelelően az étlapon Olga tanti krumplis csókja, Főispánné remeke, Ferenc József kenyér és hasonló fantázianevű tünemények sorakoztak...

Én előadással is készültem, tehát meglehetősen "erős" estét csináltunk ismét. Jó volt. A látogatók kezébe adandó programterv már saját kreálmány volt, valahogy így nézett ki (ld. balra).

Ezen a rendezvényen - lévén kora nyáresti éjszaka - kicsit kevesebben vettek részt, de azért még így sem kongott a ház egy percre sem az ürességtől. Boldog voltam, hogy a Levéltárban dolgozom... :-)

Kiadványok-saga, vol.3.

A 2008-as év majálisán nagyon nekibuzdultunk és összeraktunk elöljáróban egy pöpec kis foglalkoztatót. A feladványokat kalákában írtuk meg (mindenki egyet-egyet, az enyém persze a családfakutatós lett), aztán én még az egész miskulanciát megdizájnoltam. A gyerekek szerették, mi is... ;-) 

 

Ezen a kis felhívón pedig meginvitáltuk a sok mindenkit, hogy jöjjön és nézzen meg mindet a sátrunkban (a Majálist mindig a Múzeumkertben tartja a Nemzeti Múzeum, ahol a Levéltár 2008-ban kapott először önálló sátrat).

Ilyen alkalmakkor memóriajátékot játszunk, címerfestést, oklevélírást (alkalmanként pecsétkészítést is), könyvkötést. De aki mindezekkel még nincs megelégedve, keresztrejtvényeink közül is válogathat, vagy gyöngyözhet. És evvel a kis promo-kiadvány tartalmát ügyesen le is lőttem...

A betűtípus egyébként középkori, kb. a XIV-XV. században használták.  Jó cirkalmatos. :-)