Kiadványok-saga, vol.3.

A 2008-as év majálisán nagyon nekibuzdultunk és összeraktunk elöljáróban egy pöpec kis foglalkoztatót. A feladványokat kalákában írtuk meg (mindenki egyet-egyet, az enyém persze a családfakutatós lett), aztán én még az egész miskulanciát megdizájnoltam. A gyerekek szerették, mi is... ;-) 

 

Ezen a kis felhívón pedig meginvitáltuk a sok mindenkit, hogy jöjjön és nézzen meg mindet a sátrunkban (a Majálist mindig a Múzeumkertben tartja a Nemzeti Múzeum, ahol a Levéltár 2008-ban kapott először önálló sátrat).

Ilyen alkalmakkor memóriajátékot játszunk, címerfestést, oklevélírást (alkalmanként pecsétkészítést is), könyvkötést. De aki mindezekkel még nincs megelégedve, keresztrejtvényeink közül is válogathat, vagy gyöngyözhet. És evvel a kis promo-kiadvány tartalmát ügyesen le is lőttem...

A betűtípus egyébként középkori, kb. a XIV-XV. században használták.  Jó cirkalmatos. :-)

Kiadványok-saga (még mindig édes-illatos), vol.2.

Miután Benedek és Levegér sikeresen megszületett, boldogan megtartottuk a névadót és elkezdtünk készülni az őszi rendezvényeinkre. Mivel a szeptemberben szokásos Kulturális Örökség Napjai (leánykori nevén ökörségnapok) már megadott infrastruktúrával rendelkezett, már ami a design-t illeti, ezért inkább a másik őszi hacacáréra, életünk első levéltári éjszakájára koncentráltam, amit 2007. novemberében tartottunk. (Persze volt meló az ökörségnappal is, de nem kifejezetten dizájnolós.)

A meghívó alapja egy ún. táncrend volt, amiből főnöknőm grafikus férjeura szedte ki a "belévalót", hogy újonnan megtölthessük - a nekünk tetsző - tartalommal. Apropó táncrend: ebben hirdették meg, hogy az adott bálon milyen sorrendben miféle táncok következnek. Nagyon mókás tud az ilyen lenni :-)

S lőn. Nemcsak a meghívó lett végül ilyen "táncrendes", hanem a többi kiírás is, csak más-más színre variálva. Ez például lejjebb (zölddel) az étlap volt, amire a rendezvény délelőttjén nyomtattam rá feketével az aktuálisan alakuló menüt (merthogy mi sütöttünk mindenféléket a vendégeinknek és igazából csak utolsó nap derült ki, hogy ki mit hozott...)

Izgalmunk határtalan volt, nagyon nagyot lehetett volna bukni a rendezvénnyel. November volt, nyirkos és trutyis idő (épp mint ma - öhm, talán mert most is november van...), szóval egyáltalán nem volt arra semmiféle garancia, hogy valaki is beteszi a lábát a Levéltárba ilyenkor. De láss csodát, az 5 órai nyitás előtt 10 perccel már olyan kígyózó sorok álltak a Bécsi kapu téren, hogy a kezdeti pánik (jujj, nem jön senki) egy másik, folytatólagosnak adta át helyét (jujj, hogy férünk el ennyien?). A ruhatár kis híján befuccsolt, de pár lelkes és kitartó munkatársam megmentette a helyzetet :-)

Sosem felejtem el azt az eufóriát, mikor 16.50-kor kikukkantottam a kapun és megláttam azt a tengersok embert... Azt hiszem, az a lendület vitt még két év után, amikor részemről az egész építmény már düledezésnek indult. De ez megint egy másik történet, most inkább Zsozsó beszámolójával zárom az emlékezést, stílszerűen, szépen:

Kiadványok-saga (azaz a kiadványok szaga), vol.1.

Mivel egy szűk fél éve nem készítek kiadványokat és kicsit kezdenek hiányozni az életemből, úgy gondoltam, feltöltöm a régieket, nosztalgiából, lezárván a régit és előkészítvén az újat...

Sok volt, így ütemezve töltöm fel őket. Ahogy teltek az alkalmak és a hónapok, úgy lettek egyre "Dotykásabbá", kis autodidakta kiadványozós utam a végén már alig használtam sablont  ;-)

Ez itt a legelső volt: Mariska kislány lerajzolta a levéltári egeret, mi meg nevet (és boldog keresztszülőt) kerestünk neki. Ez volt a felhívás. Itt még semmi faksznit nem használtam, csak a szövegre figyeltem és annak elrendezésére.

Az egér neve Benedek lett, Cinegérfalvi Historikus Benedek (és ezt egy 6-7 éves kislány találta így ki!)

Benedek később egy kuzinnal, bizonyos Levegérrel is "kiegészült", de ez egy másik történet és sajnos külön kiadvány szegény jó tanonc Levegérről nincs (de a becsület úgy kívánta, hogy megemlítsem).

Hát ennyi az első kiadvány rövid története, 2007 májusából.

Vacskó thai módra

A cím az egykori (már megszüntetett) Vaya con Diosas társblogon közzétett "istennői" beszámolómat rejti ;-) Idemásolom:

Egy alapvetésre jöttem rá, már ami a háztartást illeti: igazából szinte csak időzíteni kell tudni, meg nem túlzásokba esni (legalábbis nálam ez a bevált recept) és egy csepp kreativitással olyan sok jó sikerélménye lesz az embernek, hogy még... Ma este pl. úgy értem haza 7 előtt egy kevéssel, hogy nem nagyon volt semmihez kedvem, de
1. mosni kellett
2. vmit enni
3. levenni a kiteregetett ruckót és feltenni az új adagot.
Mindezt gyorsan, fájdalommentesen.

Úgyhogy először is kipakoltam (tk. Katter ajándékát is, közelgő névnapjára*) és kényelmes bohém házigatyóba bújtam. Aztán gyorsan csináltam 3 dl forralt bort: bor felforr, filterecske bele, utána rá egy adag vaníliáscukker (és ha jobb kedvem lett volna, lögybölök mellé egy kis narancslevet / citromlevet is - de nem volt jobb kedvem...)
Közben észrevettem, hogy reggel elől hagytam felengedni egy kevéske csirkemellet, amit tehát fel kellett használnom. Igaz, a hétvége jelentős részét nem töltöm itthon, de ez nem gond, a hűtőben eláll, amit ma este összedobok. A lényeg még egyszer: timing-timing, and a bit of creativity...
Szóval bedobtam a mosást (mivel egyedül vagyok, a válogatás tök egyszerű és 3naponta mosok, hogy ne gyűljön össze túl sok semmiből), mert amíg a gyorsított program lejön fél óra alatt, kész leszek mindennel. (Így lett.) Aztán... nos mi legyen a kaja? Este van, nehezet és hosszadalmasat már nem akarok csinálni. Ilyenkor jön a creativity, az ember jánya benéz a hűtőbe és dönt. Napok óta akartam vmi thai-jellegűt csinálni és bár kókusztejet nem vettem a múltkor a Tesóban (a barátaim gyerekei így mondják a Tescót), azért mégis csinálok vmi olyasmit...
 
Zöldségeim:
- kelbimbó
- hagyma
- fokhagyma
- brokkoli
- krumpli
- zeller zöldje és gumója.
Meg egy nagyon kicsi csirkemell.

Ismét elő a jó öreg timinggal... Nem kell semmit előkészíteni, menet közben csinálok mindent. Szóval:
1. Wok elő, ráizzítani egy kevés olajat - nekem most nagyon forró lett (véletlenül, de jól sült el, úgyhogy máskor már direkt így fogom csinálni)
2. Míg forrósodik az olaj, felvágok egy hagymát + megpuceválok majdnem egy teljes fokhagymát. 3. Hagyma az olajba, kis(ebb) darabokra vágva, utána mehetnek a gerezdek is - én csak félbevágom, hogy egyben maradjon, de a zamata kijöjjön.
Apropó gerezdek: egyszerű a fokit hámozni, ha 1 mm-rel beljebb vágod le a csumáját, jön a haja is. Még egyszerűbb, ha kicsit öregecskébb a fokid, mint most nekem (nem véletlenül akartam az egészet elhasználni), mert ilyenkor magától elengedi a "haját". Hullik neki...
3. Kelbimbók. Anyám halálra rökönyödne, de meg sem mostam őket. U.az a trükk, mint a fokinál: beljebb kell a csumáját levágni (mondjuk fél centivel - soknak tűnik, de beválik) és a külső 2-3 burok magától lejön a bimbócskáról. Utána gyors negyedelés és huss az olajba. A bimbócskák puceválása kb. 5 perc volt, ezalatt kb. kétszer odanyúltam az olajon szottyogó hagymáknak, a foki szépen színt kapott (mert jön ki belőle a finom aroma és találkozik a wok oldalával + kis olajjal, mmmmm... isteni illata és színe van...)
4. Jöhet a felkockázott husi. Minimálisan fűszereztem, de igazából felesleges, teljesen el lehet hagyni a fűszert ilyenkor, mert a thai ételek (egyik) alapja úgyis a szójaszósz, aminek erős, finom és sós íze úgyis elver minden mást.
6. Itt egy kis praktika: a kelbimbók ropogósak, így ha az ember nem akar túl sokat várni, míg megpuhulnak a meleg hatására, kicsit felpörgeti az eseményeket. Hogyan? Lé hozzáadásával, ami kb. 2 perc alatt összefőzi őket. Bingó, ez a lé volt a szójaszósz. Eléggé sokat borítottam az eddigiekre, hogy a husik és a bimbók 2 perc alatt tényleg meglegyenek.
7. Ezután eldöntöttem, hogy a fenébe a krumplival, meg a brokkolivall, ennyi anyag épp elég lesz nekem, egy kis zellerrel kiegészítve. (Kellett vmi karakteres íz a husi mellé, a zeller meg pont az.) Fogtam hát a zellergumó felét (a zöldje is kiesett a szűrőn, mert már lusta voltam), megpucc, kockára vág, közben konstatálja, hogy a szójaszósz a nagy lángon való wokolás miatt elpárolgott, a kaja meg pont jó halmazállapotú.
8. Utolsó simítások: zellerke bele, egy kis tej is, mert a szójaszószból maradt szójatrutyi finom, de nagyon sós, ezért finomítani kell (sajnálom a kókusztej hiányát, jobb lett volna). És hogy "thaiosítsam": őrölt fahéj + csillagánizs + gyömbér.

Ennyi. Rárotty még egyet és kész a 20 perces zöldséges thai husika. Közben hallom, hogy a centrifuga elkezdte a magáét, így ruhák lepakk, mire végeztem, jöhet az új adag.
És most nekilátok, hogy megigyam (a felmelegített) forralt borom és egyek a vacsiból egy kicsit.
És már sokkal-sokkal energikusabb vagyok, mint akár amikor hazajöttem, akár amikor reggel felkeltem. Megérte... :-)
Egy dolog hozzá: ha sok lett a szójaszósz, a tej lágyít rajta. Ha túl híg lenne tőle a végeredmény, egy kiskanál keményítő csodákra képes (vagy liszt, bár annak íze van, így óvatosan tessék duhajkodni vele).

* Katter ajándékához csinálok egy külön kis riddle-t, mindjárt kitalálom, hogy mi legyen. Csak előbb eszem egyet :-)

"In your hands"

A Vaya Con Diosas névre hallgató exblogom bejegyzését mentettem ide át. Dőlt betűvel.

Ma nagyon punnyadt napom volt. Estére jó kis tollasedzést terveztünk Lívivel (nem-is-tudom-hány-éve-barátnőm), de egy fél órája lemondtam, mert fáj a térdem. Hogy mitől, azt egyfelől nem tudom, másfelől nagyonis... Tegnap két alkalommal is hajlíthatatlan voltam: egyszer egy kollégámmal, egyszer pedig Zsozsóval - és íme, jön az egyébként fizikálisan megalapozatlan fájdalom mára. Hát igen...

Azontúl, hogy levontam a kellő konzekvenciákat, elhatároztam, hogy csempészek a punnyadt nap végére valami kreatívat és hasznosat, így gyorsan átalakítottam a blog külalakját, találtam egy pezsdítően jó zenét (ld lejjebb), csináltam egy közepesen ütős kávét és nekiálltam dolgozni egy kicsit.